A szomorkodás kb. egy éjjel tartott ki. Rájöttem, hogy semmi értelme, mert attól aztán végképp nem lesz semmi,de semmi sem jobb, több, vagy akármi..Sőt! Onnantól kezdve csak a negatívumokat látjuk meg, az pedig csak egyre beljebb sodor az önsajnálat mocsarába, hogy aztán valami depresszióba kössünk ki. Kell ez nekem? Nem! Nem! és Nem!
Meg különben is. Megint van melóm. Holnaptól talán kettő is. És szervezem a talit. Meg írnak nekem, törődnek velem, és egyáltalán.
Most színházba készülök, a Padlást szeretném megnézni Petivel, meg a Színes, szélesvásznú álomkabátot is, mert a múltkor pórul jártunk. Nem is tetszett akkor. Vele szerintem jobb lehet.
Holnap egy interjú, aztán meló.
Sajna, Krisztián elköltözik, hát nemnagyon van így esély bármire is, de majd alakul. Valahogy.Úgyhogy változatlanul egyedül.
Februártól meg kisüt a napocska minden téren, közbe meg Niki végre hazajött, dejó lesz már csajos partit csapni:)
most ennyi..:) Csak pozitívan,ez a lényeg!!!:)
és just :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Fel a fejjel drága Brigink, mosolygj mert imádunk!!!
thx..:)
Megjegyzés küldése